Sokáig gondolkodtam, hogy leírjam e a történetemet, végül úgy döntöttem, hogy igen. Egyrészt azért, hogy a hasonló cipőbe járó “sorstársakat” bátorítsam, amik még előtte állnak annak, amin Mi már keresztül mentünk, másrészt azért, mert jó legalább így kiadni magamból.
Bébiske október elején fog megérkezni a családba. Van aki nagyon várja, van aki kevésbé.
Minden úgy kezdődött, mint ahogy a nagy könyvekbe meg van írva. Február 7-én mentem először az orvosomhoz, aki megállapította, hogy 6 hetes terhes vagyok. Óvatosságra intett, mert 2 éve volt egy elhalt terhességem, ami kb abba az időbe halt el. Így 3 hét múlva visszarendelt újabb vizsgálatra. Nem kis izgalommal mentem. És szerencsére mindent a legnagyobb rendben talált.
Szerencsére teljesen jól viseltem, hogy Bébiske a pocakba fejlődik. Nagyon ritkán volt hányinger, és semmi kellemetlen tünet nem volt. Majd eljött a 12 hét. Az orvosom javasolta, hogy csináltassam meg a kombinált tesztet, ami majdnem 100%-os biztonsággal kiszűri a különböző kromoszómarendellenességeket. Hát legyen, gondoltam. Kifizettem a vizsgálatot, majd UH, és vérvétel volt. Teljes nyugalomba vártam az eredményemet, mert biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz, hisz a családba soha nem volt semmilyen betegség. Majd jött a hideg zuhany, és innentől kezdve az elkövetkező 3 hónap rémálma. A kombi teszt a DOWN- szindrónára magas kategóriát állapított meg. Rögtön kerestem az orvosomat, aki további vizsgálatot javasolt. Majd átbeszéltük a lehetőségeimet. Genetikustól genetikusig jártam, nem kevés energiát, és pénzt emésztett fel. De melyik kismamának ne érne meg annyit egy vizsgálat, hogy biztosat tudjon, azok után, hogy ilyen eredményt tettek le elé….
Egyik helyről a másik helyre küldtek, egyik összeg után a másikat kellett kifizetnem. Mindenhol csak azt a választ kaptam, hogy nem tudnak a meglévő eredményeimre támaszkodni. Nem szeretnék most egy kórházat vagy klinikát lejáratni, így nem írom le, hogy hol voltam, ahol ezeket a válaszokat kaptam. Egy- két helyen az volt az érzésem, hogy arra mentek, hogy minél többször visszarendeljenek, és minél több pénz szedjenek ki az emberből.
Az egyik ilyen helyen elmentem genetikai tanácsadásra, amiről előtte telefonon azt az információt kaptam, hogy megvizsgálnak, UH-t csinálnak, majd a már meglévő, és jelenlegi eredményeim alapján szakvéleményt kapok. Ehelyett a genetikus végignézte a papírjaimat, és közölte, hogy ezzel nem tud mit csinálni. Most nem is vizsgál meg, nem csinál UH-t, kérjek időpontot a recepción, és menjek vissza UH-re, majd vérvételre. Azzal ad egy 70%-os eredményt. Amivel sokat nem fog tudni kezdeni, így utána javasolt lesz az amniocentézis, ami 140.000,- Ft lesz. Csak halkan jegyzem meg, hogy az előtte lévő vizsgálat legalább 50.000,- Ft. Szóval véleményem szerint tényleg az a cél, hogy minél több legyen a zsebekbe…..
Hazafele végigzokogtam az utat. És nem elég, hogy semmit nem mondtak a Babámról, még azok az emberek, akiket korábban úgy éreztem, hogy mellettem vannak, sehol nem voltak, és mai napig sincsenek. Telefon telefon után, egyik helyről a másikra telefonáltam, hogy segítséget kapjak. Majd május 8-ra (majdnem egy hónappal a kombi eredmény után) kaptam időpontot. Itt ugyanúgy végignézték az eredményeimet, és szerencsémre egy lelkiismeretes orvost fogtam ki, aki elmondta normálisan, hogy milyen lehetőségeim vannak, illetve azt is, hogy csináltathatok még egy- két tesztet, de semmire nem fogom menni az eredménnyel, mert még akkor is ott lesz a 20-30% hogy mégis baj lehet. Egy lehetőség van, ami szinte 100%-os az amniocentézis. Mondanom se kell, hogy amikor ezt meghallottam egy világ omlott össze bennem. Féltem a vetélés kockázatától, de szerettem volna tudni, hogy mi az eredményünk. Következő hétre már meg is kaptam az időpontot.
Rajtam kívül csak a vizsgáló előtt volt 4 kismama, akik szintén a kombinált teszt eredménye miatt voltak ott. Abba már bele se merek gondolni, hogy a rendelő előtti váróban ülők közül hányan lehettek még ebbe a cipőbe….
Szerencsére a magzatvíz vétellel minden rendben volt. Csak az eredmény 1 hónap…… Senkinek nem kívánom azt, amin akkor túlmentem. Egy hónap ilyen esetben gyilkos. Nem beszélve arról, hogy a vétel előtt egy nappal kezdett el mocorogni Bébis. Egyszerűen nem tudtam hogyan álljak hozzá. Simogattam a pocakot, beszéltem hozzá, hogy minden rendben lesz velünk, de legbelül mégis volt bennem egy félsz, hogy mi van ha….. Persze tudom, hisz mindenki mondta, hogy semmi baj nem lesz…. De ilyenkor ez kevés. Családba is egyre kevesebb emberre támaszkodhattam. Anyósom gyakorlatilag amióta megtudta, hogy állapotos vagyok szóba se áll velem, mert így meg kell osztania mindent az első szülött unokája, és az Én Babám között. Sikeresen teletömte a fejét a sógornőmnek is. Aki szintén elzárkózott tőlünk. Gyakorlatilag most, hogy sajnos sikeresen minden tartalékunkat felemésztette a vizsgálatok hada, Ő lett volna az egyetlen ember, akitől kaphattunk volna a kislánya után cuccokat….. Így most üres gyerekszobával, és üres pénztárcával várjuk a csodát. Nem volt elég az eredményre való 1 hónapos várakozás, még ez is.
Lassan, de biztosan letelt az egy hónap. Nem kis gyomorgörccsel mentem az eredmény miatt. Időpontra kellett menni, de persze pont aznap volt 2 órás csúszás. Nagy nehezen bejutottunk, és kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben van a Babámmal. Egyszerűen nem tudom leírni az az érzést, amikor meghallottam az eredményt. Azóta eltelt lassan két hét, újabb vizsgálatra kellett mennem az orvosomhoz, aki már nem enged dolgozni. Először nem értettem, hogy miért, majd kiderült, hogy az elmúlt 3 hónap alatti idegeskedés miatt a vérnyomásom jelentősen ingadozik, illetve a cukrom nagyon lent van, ami szintén visszavezethető az idegeskedésre, és a nem megfelelő étkezésre.
Szóval amikor már úgy gondoltam, hogy a nehezén már túljutottam, tudok dolgozni, és a kiürült tartalékaimat talán sikerül pótolni, ismét csalódnom kellett. Most eljutottam már odáig, hogy naponta sírok, persze csak akkor, amikor párom nem lát, mert nem akarom, hogy lássa mi zajlik le bennem.
Egy dolog nem változott csak meg. Az pedig az, hogy Bébiskémet nagy szeretettel várom, legyen bármi is még a végéig előttünk, álljon is bárhogy hozzánk a család….
